London legrégebbi boltjai: Berry Brothers & Rudd (1698)

London csodálatos város, a mai napig valahogyan sikerült megőriznie azt az esszenciális "angolságát", melyet manapság elsősorban a sorra készülő kosztümös filmekből és sorozatokból ismerhetünk.

Ha valaki szeretne elmerülni az igazi időtálló Londoni élményekben, akkor mindenképpen érdemes felkeresnie néhány több száz éves, patinás üzletet is a régi nagyedekben. Ezekben az időkapszulákban alkalmanként még sikerül elcsípnünk egy-egy pillanatot, ami megidézi a századfordulós Londont, avagy van hogy kicsit messzebb is merészkedhetünk vissza az időben.

A következő sorozatban sorra vesszük a számomra legkedvesebb régi londoni boltokat, remélem ti is találtok majd közöttük kedvetekre valót.

Berry Brothers & Rudd
3 St James's Street, London, SW1A 1EF

Maga a cég már 1698 óta foglalkozik bor- és szeszesital kereskedéssel azonban a hagyományoktól eltérően ezt a kereskedést akkoriban egy nő alapította. A hölgy teljes neve sajnos nem maradt fenn, azonban annyit tudni róla, hogy a vezetékneve Bourne volt, legalább két lánya volt, akiket özvegységben nevelt.

A kis boltját jó helyen, a londoni St. James's palotával szemben lévő utcában nyitotta meg, mely St. James's palota hamarosan az uralkodó fő rezidenciájává vált.

Az özvegyasszony egyik lánya, Elizabeth egy bizonyos William Pickeringhez ment feleségül, akivel azután közösen vitték tovább az üzletet, ahol azonban már nemcsak alkoholos italokat kínáltak, de az akkoriban komoly felfutásban lévő londoni kávéházakat is nagyrészt ők látták el kávéval.

Ekkoriban választott a cég magának üzleti címert is, ami így egy kávédaráló lett.

Az üzlet remekül ment, olyannyira, hogy ezekben az években William Pickering szinte újjáépítette a St James's Street 3-as számú épületet, ahol a cég működött, sőt a ház mögött található aprócska kis teret (korábbi nevén Stroud's Court) is átnevezték Pickering Palace-re, tükrözve a család sikereit.

Azonban 1734-ben William Pickering meghalt, és felesége Elizabeth magára maradt az üzlettel, mígnem két fia, William és John bele nem tanult a dolgos mindennapokba. Amikor a fiatalabb fiú, John Pickering is meghalt 1754-ben, William egy rokont, egy bizonyos John Clarke-ot hozott be partnernek.

William és John Clarke együtt jó döntéseket hozott, mint pl. elkezdték a bolt híres vendégeit a kereskedés mérlegén lemérni, ami akkoriban afféle elegáns társasági mulatság volt, sőt mi több, azóta is hagyomány a Berry Bros. & Rudd-nál.

A bolt életében a következő nagy változás az volt, amikor William Pickering és John Clarke is meghaltak, az üzletet pedig Clarke unokája, egy bizonyos 16 éves George Berry vette át. 1810-re a Berry név már a bolt homlokzatán is ott virított.

George sikeres kereskedővé vált, ám az addigi vegyeskereskedéstől eltávolodva, egyre inkább a borra összpontosított, majd amikor 1845-ben George is távozott az élők sorából, akkor két fia, George és Henry vették át az üzletet. Tőlük az üzlet utódaikra, valamint unokatestvéreikre. egészen pontosan Henry Berry-re és Henry Percival Berry-re szállt, akik bár nevükben hasonlóak, mégis a család két külön ágáról származtak.

Az 1800-as évek végén a boltba időlegesen még újra visszatért a kávékereskedelem, de ekkor már tudni lehetett, hogy a fő profil mindenképpen a bor- és szeszesital-kereskedelem marad. Ekkoriban a vezetőségben Francis Berry és Charles Walter Berry másod-unokatestvérek ültek, a cég neve pedig Berry Bros. & Co volt.

Hamarosan azonban megjelent a színen egy bizonyos Hugh Rudd aki egy norwichi borkereskedő családból származott, amelyet még a nagyapja alapított 1851-ben. Az első világháború előtt Hugh a családi vállalkozásban és külföldön is dolgozott, ahol mélyrehatóan megismerte a bordeaux-i és a német borokat. Mire kalandozásaiból és az I. világháború borzalmaiból visszatért a városba, Norwich már nem volt aktív borkereskedelmi központ, így ha szeretett volna továbbra is szenvedélyével foglalkozni, akkor Londonba kellett költöznie. Így is lett, és Hugh Rudd 1920-ban csatlakozott a Berry Bros. & Co. céghez, ahol a két Berry-vel való partnersége páratlan borászati ​​szakértelmet és ezzel együtt rangot is adott az üzletnek.

Az 1920-as évek egyébként is izgalmas időszak volt a vállalat számára, ekkor vezették be ugyanis Amerikában a szesztilalmat, ami miatt a Berry Bros. & Co. cég termékei igencsak felfutottak a Bahamákon, de csak mert itt voltak a szeszcsempészek népszerű megállói, mielőtt a tiltott árut Amerikába csempészték volna.

A Berry Bros. & Co. cég Cutty Sark nevű skót whiskey-je is 1923-ból származik, ekkoriban kezdték el forgalmazni és a tengerentúlon hatalmas siker lett, gyorsan a vállalat egyik legsikeresebb termékévé vált.

Az 1940-es években a cég korlátolt felelősségű társasággá alakult, és mivel Hugh Rudd ekkorra már a vállalat szerves tagjává vált, így természetes volt, hogy a cég Berry Bros. & Rudd Ltd. néven folytatta a kereskedést.

A II. világháború alatt teljesen ki kellett üríteni a boltot, még a régi bútorokat is vidékre mentették, csak hogy minél inkább elkerüljék a hatalmas veszteségeket, ha esetleg a boltot bombatalálat éri. Szerencsére az épület megmenekült, bár kisebb tűzkár és egyéb honlokzati kár azárt keletkezett.

Úgy tartják, hogy a ház állagát nagyrészt a fa zsalugáterei védelmezték a pusztítás közepette, ezeket pedig a mai napig is láthatjuk, amikor a Pickering Place-re vezető kis sikátorba befordulunk a bolt mellett, ugyanis itt vannak sorban az átjáró falára felerősítve. A falban magában, egyes téglák állítólag a 16. századból származnak, míg mások állítólag VIII. Henrik teniszpályáinak építőanyagából.

A szörnyű háború azonban személyes tragédiát is hozott a cég számára, Francis Berry az észak-afrikai harcokban elveszítette legidősebb fiát George Gilbert Berry-t, míg Hugh Rudd fia, Brian mindössze 20 évesen Olaszországban esett el.

Az 1950-es években azután újabb változás történt a cég szerkezetében, ugyanis Francis Berry kisebbik fia, Anthony, váratlanul és gyorsan partnerré vált a második világháború tragédiái következtében, míg a másik oldalon Hugh Rudd özvegye, Ethel Rudd vette át a nem ügyvezető elnöki posztot, amikor fiát kinevezték elnökké.

A cég történetében egy újabb fölfelé ívelő időszak kezdődött, a Berry Bros. & Rudd újra megszilárdította pozícióját, mint világhírű bor- és szeszesital-kereskedő, továbbra is híres volt Cutty Sark nevű whiskey-jéről és klaret és burgundi borairól.

Ez az időszak azonban a nagy változások ideje is volt, 1967-ben ugyanis a Berry Bros. & Rudd szakított a hagyományokkal, és az első olyan független borkereskedő lett, amely hőmérséklet-szabályozott borospincéket építtetett, Basingstoke városában. Napjainkban ezek a pincék 8,5 millió palack céges és vásárlói bort tartalmaznak, több millió angol font értékben.

Ők voltak az elsők, akik elindították az első borkereskedői weboldalt, majd az 1990-es évektől egyre több vámmentes borbolt nyílt pl. a Heathrow repülőtéren, majd megszervezték a vállalat ázsiai jelenlétét is, a Hong Kong Wine Clubot.

A cég 1998-ban ünnepelte fennállásának 300. évfordulóját, melynek keretében az akkor még csak walesi herceg Károly átadta a Berry Bros. & Rudd második királyi elismerését, az úgynevezett Royal Warrantot, melyről ide kattintva tudhattok meg többet. Ezt azért kaphatta meg a cég, mert már évszázadok óta megbecsült beszállítója a brit királyi udvarnak is.

Az elmúlt években Pickering Place-i üzlet és az egyéb helyiségek alatt található gyönyörű történelmi pincéket fokozatosan felújították, hogy helyet adjanak magán borászati ​​rendezvényeknek és a nagy népszerűségnek örvendő Boriskola számára. Érdekesség azonban, hogy egy építőmester, aki a pincék felújításán dolgozott, egy alkalommal halk „csepegést” hallott a közelben. Úgy döntött, hogy utánajár a dolognak, és fel is fedezett egy VIII. Henrik (uralkodott: 1509-1547) kora előtti kutat. Azóta ezt különlegessé tették odalent, ugyanis egy üvegtetőt építettek fölé, hogy a látogatók leláthassanak egészen a kút aljáig.

A pincébe belépve azonban egy másik igen érdekes történelmi eseményt is felidézhetjük, ugyanis itt egy fülkét találunk, amelyet most kabátszekrénnyé alakítottak át, de Louis Napoleon (Bonaparte Napóleon unokaöccse) egy alkalommal egy vitorlavászon mögé bújt ezen a helyen, amikor száműzetésbe kényszerült Franciaországból az 1846-1848-as chartista zavargások idején.

Louis akkoriban a közeli King Streeten élt, és mert George Berryvel barátok voltak, így kerülhetett a borkereskedés pincéjébe. Sietségében akkoriban még fa gumibotját is hátrahagyta, mely a mai napig a Pickering pince folyosóján lóg.

Maga az aprócska tér a bolt mellett, melyet Pickering Place néven ismerünk London legkisebb köztere, egykor a középkori St. James női leprakórház lakóinak adott otthont. A tér a nevét William Pickeringról kapta, aki a cég alapító Bourne özvegy veje volt, valamint felelős volt a tér építészetének nagy részét alkotó négy ház építéséért is.

A 18. és 19. században a Pickering Place illegális tevékenységek helyszíne volt, tartottak itt ugyanis kutya- és medveviadalokat de nagyban folyt a tiltott szerencsejáték is.

Nyugodtabb időkben azonban olyan hírességek laktak a téren, mint pl. Lord Palmerston volt miniszterelnök (élt: 1784-1865), emlékére ma is látható egy kőből készült mellszobor a picinyke téren.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L