Botrányos angol történelem: III. György, az őrült király

Az angol történelem évszázadok óta tele van cselszövéssel és árulással, gyilkossággal és családi viszályokkal. Sok esetben anya támadt gyermekére, apa árulta el fiát és testvér ment testvér ellen, sőt alkalmanként a betegségek formálták a jövőt.

Britanniában az 7. évszázadtól alakult ki a mai értelemben vett királyság intézménye, az elmúlt több mint 1200-1300 évben pedig több uralkodói család is váltotta egymást a trónon:

• Angolszászok (Anglo-Saxon) 802-1066
• Normann-, Blois- és Anjou-házak 1066-1485
• Tudor-ház 1485-1603
• Stuart-, és Orange-házak 1603-1714
• Hanover-ház 1714-1837
• Szász-Coburg-Gotha-ház (Saxe-Coburg-Gotha) 1837-1917
• Windsor-ház 1917-napjainkig (felvett név, V. György uralkodása alatt)

Ma egy olyan uralkodó történetével ismerkedünk meg, aki a Hanover-házból származik, azaz a György nevű királyok hosszú sorából, és aki nem más mint III. György király (uralkodott: 1760-1820).

Édesapja Frederic Louise (élt: 1707-1751), II. György király (uralkodott: 1727-1760) elsőszülött gyermeke volt, így ő volt egyben a trónörökös is. Mivel Frederic Louise sajnos 44 évesen tüdőembólia okán elhalálozott, az angol trónon nagyapját az unokája követte, azaz Frederic másodszülött gyermeke, a fiú György.

A kis György 1738. június 4-én született Londonban Frederic walesi herceg és Augusta szász-gótai hercegnő legidősebb fiaként. Az, hogy Londonban látta meg a napvilágot különlegesség volt a családban, ugyanis az előtte lévő hanover-házból származó uralkodók mindegyike Anglián kívül született.

III. György esetében elsősorban két dologról emlékeznek meg széles körben: elvesztette az amerikai gyarmatokat és megőrült. Ez persze messze áll a teljes igazságtól, ha egy uralkodó érdemeit kell áttekinteni, de az emberiség már csak ilyen, a botrányokra jobban emlékeznek.

Jó tudni azonban, hogy nem ő volt az egyetlen a családban akinél egészségügyi problémák jelentkeztek, ugyanis leszármazottai közül néhányuknál szintén megfigyelhető volt némi különc viselkedés. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a betegség családon belül öröklődött, amiről már 1788-ban írt dr. Johann Georg Zimmerman, a király személyi orvosa. Történt ugyanis, hogy III. György másodszülött fia Frigyes Ágost (Frederic) és negyedik gyermeke Edvárd (a későbbi Viktória királynő édesapja) is hasonló rohamoktól szenvedtek mint édesapjuk.

Amikor III. Györgyöt 1810-ben a parlament elhatalmasodó mentális problémái miatt egészségügyi vizsgálatra kötelezte (majd 1811-ben beszámíthatatlanná is minősítették), a közreműködő dr. William Heberden szakértő orvos kerek perec kijelentette, hogy láthatóan a brit uralkodócsalád genetikai értelemben elsatnyult.

Ezzel magyarázták azt is, hogy az első szülött fiú, azaz a koronaherceg György (a későbbi IV. György király) javíthatatlan alkoholista volt, akinek már a szellemi képességeit is komolyan befolyásolta függősége. Életében érte idegösszeomlás is, de volt úgy többször hogy azt képzelte valami végzetes kórban szenved és haldoklik, sőt öngyilkossággal is fenyegetőzött. Életében több epilepsziás rohama is volt, amik nagyban hasonlítottak édesapja egykori rohamaira, de ő ezeket az epizódokat nagyon diszkréten kezelte, ilyenkor mindig visszavonult és magányában várta meg amíg jobban lett.

Azonban édesapja, III. György leépülése nyílt titok volt.

Az ő betegségének története 1788 körül kezdődött amikor már mint király 28 éve ült a trónon és az 50. életévében járt. Élt azonban ekkoriban egy bizonyos Francis Willis, aki a wappingi egyházközség lelkésze volt és mint sok más egyházi személyiség, ő is megnyitotta saját magánkórházát, ahol elsősorban elmebeli problémákkal kezeltek embereket, már amennyiben a kínzások, elzárások és kikötözések kezelésnek számítanak. Amikor III. György elmebaja elhatalmasodni látszott, az akkor már jó nevű lelkészt hívták a palotába, hogy segítsen.

Az uralkodó tünetei először epegörcsre hasonlító fájdalmakkal kezdődtek, majd légzőszervi nehézségekkel folytatódtak, azonban hamarosan már félrebeszélt és habzott a szája is. Beszéde zavaros lett, családjával és udvartartásával egyre durvábban, erőszakosabban bánt, mintha kifordult volna önmagából.

A korabeli orvosok azt gyanították, hogy a probléma nem a király fejében, hanem a lábában lehet és onnan kúszik felfelé, így sok minden más mellett ópiummal is kezelték, piócázták, lábait forró vízbe dugták, eret vágtak rajta, de semmi sem segített, ekkor érkezett Willis lelkész és fia.

Ők a verésnek és a kínzásnak voltak a hívei, egy vasszékhez kötözve György királyt rendszeresen ütlegelték, kényszerzubbonyba kényszerítették, csipeszekkel és szorítókkal kínozták. Emellett koplaltatták, hánytatták és hideg vizes fürdőkbe dugták, a bőrén keletkezett sebeket pedig nem kezelték, mondván a fertőzött és gennyes sebek a gyógyulás jelei, távozik a testből az őrület. Mindezért pedig természetesen rendszeresen felvették bőséges fizetségüket.

Az udvari orvosok elborzadva nézték Willisék tevékenységét, az udvarban pedig furcsa mendemondák kezdtek terjedni a király hóbortjairól, mint hogy például egy tölgyfával parolázott, mert azt hitte az II. (Nagy) Frigyes porosz király.

Mindezen brutális eljárások ellenére 1789-re György valamelyest jobban lett, újra képes lett feleségével Sarolta királynéval a richmondi palota kertjében kart karba öltve sétálni, azonban 1801-ben a király állapota újra rosszabbra fordult, majd ezek a jobb és rosszabb időszakok felváltva követték egymást.

Az ekkor már 70 éves uralkodó utolsó nagy rohama 1810-ben érkezett és újra rákerült a kényszerzubbony, 1811-ben pedig helyette első szülött fia, a szintén György vette át az államügyeket mint régens.

A királyi hitves, Sarolta királyné aki maga is német származású volt, György harmad-unokatestvére, meglehetősen békés, bennsőséges kapcsolatban élt férjével, annak korai betegsége ellenére is, azonban nagyon sokszor volt a rettegés is jelen, mert a férfi viselkedése sokszor már egyáltalán nem volt kiszámítható. Ahogy romlott férje állapota, úgy hidegült el tőle felesége és hamarosan az összes érzelmi kapcsolat megszűnt közöttük.

A beteg György királyt végül Windsorba száműzték, ahol vakon és süketen tengette életének utolsó 8-9 évét, csak elhunyt barátaival társalkodott olyasmi dolgokról, amit meglehet hogy csak ő érthetett.

III. György király betegségéről 1994-ben film is készült a The Madness of King George (magyarul György király) címen, ezt itt lent meg is nézhetitek:

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota  idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L