A londoni National Gallery kincsei: François-Hubert Drouais - Madame de Pompadour a tamburinjával
A londoni National Gallery bővelkedik kincsekben, de mert az épület igazán hatalmas, egy-egy látogatás alkalmával - helyismeret nélkül - nem egyszerű minden igazán fontos képet megtalálni. Ehhez nyújtok segítséget ezzel a művészeti sorozattal, melyben a képtár kincseit vesszük szemügyre.
Folytassuk a sort François-Hubert Drouais csodálatos festményével, melynek címe Madame de Pompadour a tamburinjával (1763) és a galériában a 33-as teremben található.
A választás azért esett erre a festményre, mert kivitelezése egyszerűen fantasztikus. Még ha a festőművész neve nem is cseng ismerősen, ha egyszer láttuk ezt a képet, biztosan nem fogjuk elfelejteni, annyira életszerű a gyönyörű ruha megfestése.
A festő François-Hubert Drouais 1724-ben született Párizsban és ott is halt meg, 1775-ben. Művészetében elsősorban kora francia arisztokratáinak és nemeseinek mindennapjait próbálta megörökíteni, kiváló munkái között találunk portrét Madame de Pompadour (eredeti nevén Jeanne Antoinette Poisson) és Madame du Barry királyi szeretőkről, akik XV. Lajost boldogították, de megörökítette a fiatal Marie Antoinette kisasszonyt is, aki Mária Terézia (magyar és cseh királynő) tizenhat gyermeke közül tizenötödikként érkezett és később XVI. Lajos francia király felesége lett.
A londoni National Gallery-ben található festmény Madame de Pompadourt egy otthonos környezetben ábrázolja, életének utolsó évében. A festményt 1763-ban szignózta a mester, de nem ekkor készült a teljes festmény, ugyanis a fej egy különálló téglalap alakú vászonra készült. Ezt később illesztettek be a teljes képbe, ami majd csak 1764-ben készült el teljesen, Madame de Pompadour halála után egy hónappal.
Maga a festmény annyira élethű és részletgazdag, hogy az érdeklődők mindig jelentős időt töltenek a tanulmányozásával.
Madame de Pompadour nevét meghallva sokaknak azonban - tévesen - egy vastagon rizsporozott arc ugrik be, avagy egy gyümölcstálak között heverésző hölgy képe, a valóság azonban igazán távol áll ezektől a tévképzetektől. Életét tanulmányozva kiderül, hogy Madame de Pompadour egy okos és rendkívül művelt asszony volt, akinek bizony sokat köszönhetett XV. Lajos király.
A szerető szó ma már megbotránkozást és nemtetszést vált ki, az európai történelemben, az előre elrendezett házasságok világában azonban sokáig elfogadott jelenség volt, hogy a férfiak a feleségük mellett több nőt is tartottak a háznál. Ha ügyesen és legfőképp okosan helyezkedtek, a királyi szeretők idővel elismert helyet szerezhettek az udvarnál, beleszólhattak az államügyekbe, és fontosabb szerepet játszhattak mint maga a hivatalos királyné, aki számos alkalommal csupán értéktárgyként, két család vagy ország szövetségének jelképeként érkezett a király mellé.
Jeanne-Antoinette - ahogyan márkinői kinevezése előtt hívták - nem volt ugyan nemesi származású, de legalább ilyen minőségű neveltetést kapott. A későbbi szerető már házas volt, amikor a XV. Lajos király kiválasztotta őt magának: gyámja unokaöccséhez ment hozzá, de minden bizonnyal csak a nemesi címéért. A házasságból két gyermek is született: egy fiú, aki a születése után meghalt, majd egy lány, aki nem érte meg a kilencedik életévét.
XV. Lajos gyakran járt a kastélya melletti erdőkbe vadászni, Jeanne-Antoinette pedig ilyenkor mindig kilovagolt fedetlen hintójában és nagyon várta, hogy a király felfigyeljen rá. Nem is kellett túl soká várnia, hamarosan meghívást kapott a király fiának esküvője alkalmából rendezett maszkabálra, ahol az események igencsak felpörögtek így ezek eredményeként néhány hét múlva saját lakosztályt kapott Versailles-ban amivel elkezdődött felemelkedése a 18. század legbefolyásosabb asszonyai közé.
Jeanne-Antoinette folyamatosan és keményen dolgozott, hogy húsz éven keresztül érdekes maradjon a királynak: lovagolt, táncolt, rajzolt, énekelt, szavalt, és folyton produkálta magát Lajos előtt. A taktika bejött, hiszen olyan befolyást szerzett az udvarnál, hogy az ellenségeit rögtön eltüntették a színről, a barátait pedig előnyös helyekre ültették.
XV. Lajos gyakran látogatta a királyi palota második emeletén lakó kedvesét, sőt miközben minisztereivel tárgyalt, akár rejteklépcsőn is eljuthatott szeretőjéhez. Ilyenkor a miniszterek kénytelenek voltak megvárni őt, hogy fenntartsák a látszatot: mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva az uralkodó.
Egy évtized elteltével azonban a testi vonzalom csökkent, Madame de Pompadour intim kapcsolata is megszűnt a királlyal, ugyanis sajnálatos módon élete során annyiszor elvetélt, hogy egészsége megromlása miatt többé képtelen volt szexuális életet élni. Mindezek ellenére azonban megmaradt az uralkodó jóbarátjának, s befolyása szemernyit sem csökkent, továbbra is bejelentett szerető maradt, sőt saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott miniszterekkel és a királlyal. Beleszólása volt a külpolitikába, nem kis szerepet játszott az európai diplomácia nagy fordulataiban - sőt az esetleges kudarcokért a közvélemény elsősorban a kegyencnőre hárította a felelősséget.
Emellett Madame Pompadour pénzügyei is ártottak jó hírének: óriási összegeket költött építkezésekre, ruhákra, ékszerekre, szerencsejátékra.
Megítélése a kortársak és az utókor szemében is meglehetősen ellentmondásos, kétségtelen, hogy “Őfelsége, az Alsószoknya” – ahogy II. Frigyes porosz király nevezte -, rendkívüli asszony volt.
A király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én bekövetkezett haláláig. XV. Lajos őszintén megsiratta őt, aki azonban nem bánkódott túl sokáig hamarosan új szeretőjével, Madame du Barryval vigasztalódott.
Olvasd el a sorozat további bejegyzéseit is:
Agota
Agota
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
cover: François-Hubert Drouais, Public domain, via Wikimedia Commons
